Van nekem egy majdnem apai jóbarátom. Azért csak majdnem, mert igazából apámnak volt jó barátja, amikor még élt az öreg. Magamban Anti bácsinak hívom, mivel a hangszíne kicsit hasonlít a Dolák-Saly Róbert által megformált karakteréhez.
Anti bácsi már túl van a kilencvenen, nehezen mozog, de szellemileg tökéletesen ép, amit állítólag annak köszönhet, hogy tizenhat éves kora óta elszív napi húsz szál cigarettát. Nem mennék most bele abba, hogy ez valóban így van-e, legyen elég annyi, hogy Anti bácsi esze jobban vág, mint az enyém, aki több mint negyven évvel fiatalabb vagyok nála.
Apám és Anti bácsi a mai BME jogelődjén ismerkedtek meg, ahol Anti bácsi harmadéves volt, amikor apám beiratkozott. Aztán együtt járták meg a Don-kanyart, együtt voltak hadifogságban, együtt jöttek haza, és a barátságuk az elkövetkező évtizedekben is tartósnak bizonyult. 56 októberének végén is együtt voltak, mármint szalmonellás tünetekkel egy budapesti kórház fertőző osztályán, ami részben jó, hiszen így nem követhettek el semmit, amiért utólag felakaszthatták volna őket, részben rossz, ugyanis mire lábra tudtak állni, a disszidálás lehetősége már megszűnt. A hetvenes évek végén Anti bácsi intézte apám temetését, mivel anyám szinte magatehetetlen volt a gyásztól, én előfelvételis sorkatona voltam, a testvéreim pedig még gyerekek, akikre nem lehetett ilyesmit bízni.
De most nem Anti bácsi és a családom közös történetéről szándékozom mesélni, hanem inkább Anti bácsi orákulumként csillogtatott tehetségéről ejtenék szót. Valójában persze nem a szó pejoratív értelmében vett jóslásról beszélek. Mint mondtam, Anti bácsi roppant okos és tájékozott ember, az eredeti szakmáján kívül is rengeteg dologhoz ért, hat világnyelven olvas, és már közel járt a nyolcvanhoz, amikor Magyarországon az elsők között fizetett elő szélessávú internetre. Anti bácsi nem kristálygömbből jósol, egyszerűen csak összeadja az összeadnivalókat, aztán levonja belőlük a jövőre nézvést logikus következtetéseket. 56 végén (ezt anyámtól tudom, mert én kicsivel később születtem) előre megjósolta Nagy Imre kivégzését és a 63-as amnesztiát, megjósolta, hogy mi leszünk a legvidámabb barakk (igaz, ő a „leglakályosabb barakk” kifejezést használta, de ez a lényeget szerintem nem érinti), 85-ben, Gorbacsov hatalomra kerülésekor megjósolta a Szovjetunió összeomlását (egy évet tévedett, ugyanis 90-re várta), megjósolta Kádár és az MSZMP bukását és a szabad választásokat (ez utóbbit illetően majdnem napra pontosan igaza lett). 90 tavaszának elején szinte pontosan megjósolta, hogy melyik párt hány mandátummal lesz jelen az első szabadon választott parlamentben. 91-ben megjósolta az MDF bukását, és az MSZP hatalomra kerülését, 92-ben megjósolta, hogy az MSZP az SZDSZ-szel együtt fog kormányozni, méghozzá kétharmaddal. (Csak abban tévedett, hogy az MSZP-nek 50 százaléknyinál 1-2 mandátummal kevesebbet jósolt). Azt is megjósolta, még 96-ban, hogy az SZDSZ törpepárttá válik, és 2-3 ciklus után eltűnik, majd 98-ban megjövendölte az MDF kb. két cikluson belüli eltűnését is. 2000-ben előre megmondta, hogy az MSZP és az SZDSZ 2002-ben hajszállal le fogja győzni a FIDESZ-t, 2002-ben pedig azt mondta meg előre, hogy Medgyessy legfeljebb 1-2 évig lesz miniszterelnök, és Gyurcsány fogja váltani. A FIDESZ 2010-es győzelmét még az őszödi beszéd napvilágra kerülése előtt megjósolta, pusztán számadatok (költségvetés, GDP és effélék) alapján. 2008 március 9-én este kijelentette, hogy a FIDESZ-nek 2010-ben nagyjából 260-290 mandátuma lesz, az MSZP és a Jobbik fej-fej mellett, kb. 40-40 mandátummal fog bekerülni a parlamentbe, majd 2009-ben hozzátette ehhez, hogy bekerül az LMP is, bár ez ügyben megint tévedett egy kicsit (azt mondta ugyanis, hogy az LMP csak pár száz szavazattal kerül majd a bejutási küszöb fölé).
A minap Anti bácsi ismét jövendölt. Ezennel leírom, hogy mit, mert szeretném, ha nyoma lenne.
Anti bácsi szerint a FIDESZ 2014-ben hatalmasat fog bukni. A bukás oka nem elsősorban a rossz gazdaságpolitika lesz, hanem az, hogy Orbán Viktor (rengeteg különbözőség ellenére) egy bizonyos szempontból valóban hasonlít Hitlerhez, és elköveti ugyanazt a hibát, amit Hitler elkövetett. Anti bácsi szerint Hitler simán megnyerhette volna a második világháborút, ha valóra váltja a németeket eleinte felszabadítóként üdvözlő ukránok, baltiak stb. reményeit, függetlenséget ad neki, és szövetségeseivé teszi őket, illetve ha rendeltetésszerűen használja a hadianyag szállításához szükséges vasúti gördülőállományt. Hitler azonban a fantáziáját összekeverte a realitásokkal, hallani sem akart konszenzuskeresésről, egykettőre gondoskodott róla, hogy az ukránok gyűlölt megszállóként tekintsenek rá, a háborús erőfeszítések hatékonyságához elengedhetetlen közlekedési infrastruktúrát pedig nagyrészt a zsidók deportálásának szolgálatába állította. Anti bácsi szerint Orbán Viktor Hitlerhez hasonlóan hallani sem akar konszenzuskeresésről, a potenciális szövetségeseit is elidegeníti magától, teljesen értelmetlenül nyit frontokat, öncélú konfliktusokba megy bele, amivel 2014-re, vagy talán már előbb is olyan széles és erős koalíciót kovácsol össze önmaga ellen, ami elkerülhetetlenül le fogja győzni. Ad absurdum – ezt Anti bácsi egyelőre nem állítja, csak elképzelhetőnek tartja – még az is elképzelhető, hogy az Orbán Viktornak köszönhetően talán ismét parlamenti párttá váló SZDSZ és a Jobbik együtt fogják hatályon kívül helyezni Orbán Viktor „Alkotmányát”, és visszaállítani – jobb híján – az 1989-es Alkotmányt. (Fontos kiegészítés: Anti bácsi jövendölései semlegesek. Nem drukkol senkinek, nem drukkol senki ellen. Ahogy mondtam: egyszerűen csak összeadja az összeadnivalókat, és következtet.)
Volt-van egy kérdésem, amire Anti bácsi egyelőre vállrándítással válaszol. Az szerinte nem kérdés, hogy Orbán Viktor politikai karrierjét Gyurcsány Ferenc mentette meg, és az sem kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc Orbán Viktornak köszönhetően szűnt meg politikai értelemben hulla lenni, és vált ismét tényezővé. Az viszont egyelőre kérdés, hogy ki lesz az Orbánt 2014-ben megbuktató, már-már valószerűtlenül sokszínű koalíció erős embere. Anti bácsi egyelőre nem hajlandó nevet mondani. Ha megteszi, alighanem nagy összegben fogadok majd valamelyik londoni bukinál az illetőre.
